Kibombázott gyerekek sírját újították fel az idén a fehérvári városszépítők
Hogy az elmúlással ölelkező történelem mennyire vonzza az embereket, arra a fehérvári temetői tematikus séták sora a legjobb példa. Szokásos októberi, Hosszú-temetőbeli vezetett sétájára invitálta az érdeklődőket a helyi Városszépítő és - Védő Egyesület, melynek elnöke, Poklosi Péter mutatta be az idei sírfelújítások eredményét és sok érdekes történetet citált a fehérvári Házsongárdról.
Bár csekély összegből, ötmillió forintból gazdálkodhat a Hosszú-temetőben dolgozó, sírrekonstrukciós csapat, mégis évről-évre tudnak érdekességekkel szolgálni, hiszen szívós munkával mindig újabb és újabb síremlékek újulhatnak meg a kezük alatt. Igaz, évente csak kb. 4-5, de a maga nemében ez is előrelépés. Poklosi Péter és fiatalokból álló csoportja valóban fáradhatatlanul munkálkodik azon, hogy ne süppedjenek a temető földjébe végleg az 1800-as évekből való sírok, a munka ugyanis erőt és türelmet is kíván az alapanyagokra és szerszámokra fordítható pénzen kívül. Van, hogy öten kell megemeljenek egy hatalmas kőlapot, máskor dombnyi földet mozgatnak meg, hogy előbukkanhasson alóla egy régen betemetett sírkő. Ráadásul – amit sokan nem is sejtenek – a föld mélye is rengeteg feladatot ad a temetőben, egyes kriptákat, családi sírboltokat ugyanis úgy építettek meg a múlt századi iparosok, hogy azok emeletes helyiségekként rétegződnek a mélyben. Vannak itt háromszintes kripták is, érdekes módon éppen a régi iparosmunka az, amely a jelen termékeivel szemben anyagában ma is megállja a helyét, s úgy van kifaragva, összeillesztve, megmunkálva, hogy manapság sem porlik, nem esik szét, csak modern korunk hagyja rajtuk a nyomát valamelyest.
- Alig elképzelhető, micsoda téglaépítmények és bolthajtások vannak a föld alatt! – mondja sétavezetőnk. – A Karl-família sírboltja például három szoba, egymás alatt kialakítva.
A Kálvária felőli bejáratnál áll például a temető egyik legmegejtőbb síremléke, Nikó Lina színésznőé. A kőlap fölé szomorúan lehajtott fejű, fiatal nőalak hajlik, az ő alakjára pedig egy sokszorosan csavarodott, különleges, hatalmas lombú fa. Méltó emlékhelye egy reményteljes, ifjú fehérvári tehetségnek. De számos egyéb sírt is találunk itt az 1800-as évekből. A kripták és szobrok díszítettsége, gazdagsága nem véletlen: a Hosszú-temetőbe mindig is a módos, tehetős, a társadalom vezető rétegét alkotó patríciusok, magas rangú katonatisztek, városi elöljárók, valamint orvosok, egyházi méltóságok, ügyvédek és családtagjaik temetkeztek. A Számmer-, vagy a Heckenast-család nevét mindenki ismeri, de Bory Jenőét is, aki a csuklyás alakkal faragott, szintén a bejárat közelében elhelyezkedő hatalmas síremléket készítette. A Szigethyek gránit obeliszkje előtt pedig a történelmi belváros építészeti arculatát idézhetjük fel, a mostani fekvő katona szobortól jobbra, az önkormányzati ügyfélszolgálat épületének fala nem a jelenlegi éles lemetszést mutatta, itt egy hatalmas, emeletes magánház (alul fényes üzlettel) foglalta el a tér jelentős részét. Szigethy József gyarmatáru kereskedése kora tekintélyes „bevásárlóközpontja” volt.
Mint Poklosi Pétertől a séta során megtudjuk, 1850 után Székesfehérváron több neves kőfaragó mester is működött. Havranekék műhelye az egykori Búza-piacon állt, míg a Rákos-műhelyet a mai József Attila utcában kereshették fel a gyászolók. Már jóval a 20. század fordulója után, 1920-ban újabb szakembert találunk a Budai út 3-ban (profán módon ma giroszos működik a kicsi utcai portálban).
Csak kapkodjuk a fejünket, annyi érdekességet mesél vezetőnk. Két, az idén renovált sír előtt mégis a korábbinál többet időzünk, gondolatainkba mélyedve. A vöröses, fából ácsolt kereszt egy kis családé: őket 1944. szeptember 4-én érte a halál Fehérváron, amikor az első bombázást szenvedte el a város. A családot éppen a vonaton érve, a helyi állomáson érte a légiriadó. Ugyanígy járt egy Bácskából a németek elől Magyarországra menekült család két gyermeke, egy 9 éves fiú és ötéves kishúga is, 1944. október 13-án. A gyerekeket, az említett családhoz hasonlóan leszállították Fehérváron a Szombathelyre tartó vonatról, a bombaveszély miatt. Az óvóhelyre ugyan eljutottak, de egy bomba éppen telibe találta a menedéket. Valamennyien odavesztek, több száz további áldozattal együtt. A két fehérvári bombázás halottjainak számát 3000-re teszik…
A temető sarkában áll a neves magyar kultuszminiszter, Klebelsberg Kuno nevelőapjának kő emlékkeresztje, az alatta levő sírt néhány éve szintén a városszépítők tették rendbe. Története érdekes: a helyreállítás során egy apáca maradványait is megtalálták a sírban. Az itt állított kereszt elülső oldalán a nevelőapáról olvashatunk, a kereszt hátoldalán pedig az utókor megemlékezik az apácáról is. A Hosszú-temetőben folyó helyreállító munka igazságos az elhunytakkal és a hátramaradottakkal egyaránt – előbb-utóbb mindenkinek van, lesz táblája, sírhelye, békessége.
