„Hogyan születhet valaki, amikor már öreg?”
Nem tipikus kiállítóhely, túlságosan lineáris a tér és elképesztően széttükrözik a szemközti, óriási ablakok a falakon lévő képeket, időről-időre mégis igen izgalmas tárlatokat rendeznek a Vörösmarty Színház emeleti folyosóján. Ám ha teljes valójukban akarjuk látni a műveket, inkább előadásokon kívül térjünk be szemlélődni!
Az előadások egyike közben szerettem volna megnézni az emeleti galéria friss, Kép-Írás című kiállítását, Mátai Attila műveit. Az ötvenes éveit taposó zalaegerszegi alkotó érdekes, dobozba zárt dolgai előtt azonban annyian tolongtak, hogy a tüzetes elmélyülés gyakorlatilag meghiúsult – persze, hiszen leginkább az előadások szünetére korlátozódik az az idő, amikor az arra járó kapcsolatba kerülhet a színházi kiállítótérrel, olyankor pedig érthetően sokan vannak az épületben. Ezért is javaslom beiktatni különprogramként – az épület napközben úgyis nyitva van. (Bár a plakáton azt írják, az előadások szünetében lehet megnézni a tárlatot, de én ettől eltérően mentem és nem volt probléma.)
Mátai Attila grafikusként és reklámgrafikusként végzett, diplomája szerint grafikus tervező művész. Dolgozott rajzfilmstúdióban, körzeti televíziónál, könyvillusztrátor, művészeti vezető, az ezredforduló óta saját kreatív ügynökségét vezeti.
A Vörösmarty Színházban a tér adott a nagy méretű művekhez, ezzel az intézmény többször élt is már, például fotók bemutatásával. Mátai Attila munkái sem polcra termett objektek, bár az üveg mögött, a dobozokban berendezett kis jelenetek lakásbelsőkbe is illő otthonosságot is tükröznek. Az átlagnéző szavajárásával némelyiket szívesen hazavinné az ember, hogy otthon tüzetesen elmerüljön áttételes mondanivalójukban.
Mátai Attila képeire nem lesz elég egy színházi szünet amúgy sem. Kicsiny, de igen fontos feliratok, útmutatások, vigasztaló, vagy éppen léleküdítő szövegecskék tarkítják a kompozíciókat. Történelmi, egyházi utalások, s az érzelmi élet megnyilvánulásai – csupa olyasmi, amivel lépten-nyomon mi magunk is találkoznánk, ha hajlandóak lennénk útmutatásért leásni saját lelkünkbe. „Hogyan születhet valaki, aki már öreg?” - szól a szereplők egyike egy dobozban, apró, különös, kíváncsiskodó, papírkivágott alakok bámulnak ránk, mintha gonoszul tükröt tartanának: „Na, mi van? Miért vagy olyan elégedett magaddal?”
Nem tudunk válaszolni igazából, hiszen valósnak hitt világunkban nagyjából minden rendben van. Élünk, színházba járunk, kultúrát szívunk magunkba. Mátai Attila dobozműveinek feliratos fogalmai viszont kicsit megkérdőjelezik, átrajzolják megszokott értékrendünket, a háttérben feltéve a kérdést: javunkra tudjuk-e fordítani ezen értékeket? Vagy csak az Istenkirályok vs. Lúzerek felosztású, kétpólusú világban szerencsétlenkedünk, nehogy vállaltan az egyik, vagy másik kasztba kerüljünk?
Hosszasan lehet ácsorogni a tárlat egyes darabjai előtt, de később hálás lesz a kiállításlátogató – úgy érzi, a létező világok legjobbikából is hiányzik valami megfogalmazhatatlan, s talán nekiindul, hogy megkeresse.
(Mátai Attila: Kép-Írás c. tárlata március 8-ig látogatható a színház emeleti galériájában. >>Részletek a kiállítás programjáról)
Képek és videók
