Húsvét, ünnep, nagy-napok
Nagypéntek, nagyszombat, húsvét vasárnapja és hétfője. Egyeseknek csak egy hosszú hétvége, nyuszis cukiskodás, színes és illatos virágok, tojások. Másoknak komolyan megélt belső ünnep, a gondolkodás, elmélyülés ideje.
Életem egyik jó döntése volt, hogy szabad bölcsészetet tanultam az egyetemen. Az oly sokak által kevésre tartott képzés nemcsak megismertetett a filozófiával, művészet- és vallástörténettel, tudománnyal, hanem megérteni is segített a naptári ünnepnapjainkat, miértjeiket, fontosságukat.
Keresztény kultúrkörben nevelődünk, művelődünk, minden magyar ember számára evidens a húsvét és a karácsony jelenléte az ünnepek között. Annál kevesebben tudják azonban az ünnep valódi tárgyát. A keresztény vallás alapja Jézus élettörténete – így a kultúrkörünk miatt (és naptárunk miatt is, hisz alig várjuk a hosszú hétvégéket) illik tudni, hogy a húsvét Jézus haláláról és feltámadásáról szól.
A hitünk határait feszegeti/tágítja a közel 2000 éves esemény – valóban így történhetett? Elkezdhetünk vitába bocsátkozni, cáfolni – én is meginogtam néha, de csak rajtunk és hitünkön múlik, hogy alárendeljük-e magunkat ennek. Mindenesetre azt, hogy Jézus tényleg megszületett, aztán meghalt, ne vitassuk. Hogy a csodatételeit, feltámadását elhisszük-e, rajtunk áll.
A hit kérdése ez is, mint ma oly sok minden. Hiszel-e önmagadban, az emberekben? Hiszel-e a hírekben, mesékben, filmekben? És a sort a végtelenségig lehetne folytatni. A hitünk nem csak a valláshoz köthető. Ez gyakorlandó emberi képesség. Éljünk hát vele!
Tanítsuk meg minden embernek, mit jelent ez a két ünnepi időszak. Mi történt az egyes napokon, mi volt az események a sorrendje. Ebben segítségünkre lehet az a bizonyos vaskos könyv, melynek neve Biblia, és nem csak arra való, hogy a szállodákban besuvasszuk az éjjeliszekrény alsó fiókjába. Bátran lehet forgatni, ma már online formában is, és – megsúgom –, a négy evangélista egyformán szépen és érthetően fogalmazott. És persze mellette foghatjuk a tojásfestéket, a csokinyuszit, a főzhetjük a sonkát, süthetjük a kalácsot. De jó, ha tudjuk, mivégre adatik meg a pihenés lehetősége.
Azzal, hogy egy 2000 éves történetet újra és újra felelevenítünk, éltetjük is azt. Azzal, hogy Jézus meghalt akkor, és meghasadt az a bizonyos kárpit, az utolsó áldozati bárányt szolgáltattuk.
Jöhet a napsütés, béke és boldog, hittel teli élet mindenkinek.
Gruber Nóra
