Fejér megyei művész készítette a világ legnagyobb domborművét, de alig tudunk róla valamit
Négy emelet magas, három emelet széles és bárki által szabadon megtekinthető – a lenyűgöző, 150 négyzetméter területű bronz, A mag apoteóziusa című alkotás készítőjében pedig nem mást tisztelhetünk, mint Amerigo Tot-ot, aki Fehérvárcsurgón született, onnan indult a világhírnév felé.
A gödöllői Szent István Egyetemre járók annyiban mindenképpen kedvező helyzetben vannak, hogy az intézmény-együttes Páter Károly utcai aulájában minden munkanapon megcsodálhatják a világ legnagyobb bronz domborművét, amely gyakorlatilag elfoglalja a bejárattal szemközti teljes falfelületet. Az alkotó Amerigo Tot szobrászművész életútjával foglalkozó, arról májusban Gödöllőn például előadást is tartó Ujj Ágnes, az oktatási intézmény rendezvénymenedzsere munkatársaival lemérte a domborművet, így az interneten addig keringő adat, a 120 négyzetméter 150-re pontosult. A hatalmas méretek láttán a látogató csak találgat, hogyan lehetett kiönteni egy ekkora egybefüggő felületet, és persze a felállítás órái sem lehettek egyszerűek az 1983. szeptember 5-i ünnepélyes avatást megelőzően. Utóbbi esemény volt egyben az azévi egyetemi tanévnyitó is, amelyre meghívták magát a művészt, Amerigo Tot-ot is.
De ki is volt a művei mögött a Fejér megyében a fehérvárcsurgói születése miatt kiemelt és emlékházzal i tisztelt művész? A Szent István Király Múzeum május 10-i eseménye minden bizonnyal választ ad majd erre is, aznap 17.30-as kezdettel rendezik meg az Új Magyar Képtárban ugyanis a Nemes Péter szobrász és művészettörténeti kutató által jegyzett és az Európa Kiadónál nemrég megjelent „Amerigo” című kötet bemutatóját és az ehhez kapcsolódó beszélgetést. Az esemény beharangozójában mindenesetre a következőket olvashatjuk: Amerigo, a huszadik század besorolhatatlan és zabolázhatatlan kalandora gyalog érkezett Németországból Itáliába. Magyarként lett az olasz képzőművészeti nagydíj nyertese, az albán kormány megbízott szobrásza, az amerikai galériások kedvence. Az ő domborműve köszönti a Rómába érkezőket (és mint már fentebb írtuk, a gödöllői egyetemre érkezőket is – a szerk.), róla írt titokzatosan Szerb Antal az Utas és holdvilág-ban. Hozzá járt fel Federico Fellini, Salvador Dalí és Alberto Moravia, műteremlakásának kilincsét egymás kezébe adták a diplomaták és a bohémek, néha még a titkos ügynökök is. Neki osztottak szerepet A Keresztapá-ban, és miatta vesztek össze a műkritikusok.
Nemes Péter pályatársként évekig kutatta Amerigo Tot itáliai munkásságát, találkozott és beszélt a művész akkor még élő olasz kapcsolataival és ismerőseivel, köztük pl. Tot egykori, a II. világháborúban Belgrádból Olaszországba menekült, magyar származású festőnő-szerelmével, valamint a Római Magyar Akadémia vezetőivel és munkatársaival, majd 2013-ban egy tanulmányban összegezte kutatásait, a Balassi Intézet kiadásában, amelynek ösztöndíjasaként „Bolognától Bariig”, az ország számos pontját végigjárva kutatta a neves magyar szobrászművész kézlenyomatát és kulturális hatásait. A különösen izgalmas művészinterjúkat is tartalmazó tanulmányt is felhasználva született meg könyve, amelyet most a fehérvári múzeum is bemutat.
De vissza a gödöllői maghoz! Sajnos nem köztudott, nem büszkélkedünk vele, hogy Magyarországon van a világ leghatalmasabb ilyenje, pedig megérdemelné. „A Mag-nak az apoteozisát akartam megcsinálni bronzból... A mag az egy általános gondolat, nemcsak a mag, mint növény, hanem a mag, mint kezdet, a biológia… Mint gondolat összetartozik mag és föld és nő...” – mondta maga az alkotó. A monumentális mű előzménye egyébként, hogy Zöldy Emil, Ybl-díjas építész, a szocialista-realista építészet egyik jelentős honi alakja a 70-es években Rómában járt, és ott nagy hatást gyakorolt rá az Olaszországban élő, magyar származású Amerigo Tot szobrászművész két alkotása. Olaszországi benyomásai hatására az egyetemi aula főbejárattal szembeni falát úgy képezte ki, hogy oda egy nagyméretű, az egyetem egészét reprezentáló képzőművészeti alkotás kerülhessen, megvalósító művészként pedig Amerigo Totot javasolta, írja Kiss Katalin az egyetem honlapján. A művésszel az alkotás elkészítéséről 1978. decemberében született megállapodás. A hatalmasra nagyított gipsz öntőmintát az akkor még javában működő Petőfi Csarnokban terítették ki (az öntőformát Antal Károly szobrászművész irányításával Fekete Géza, Szücs László és Soós András szobrászművészek készítették el 1980 ban, bronzba öntését pedig a Képzőművészeti Kivitelező vállalat Barabás u-i öntödéjében végezték el. A már kiöntött bronz plasztika helyszíni szerelése 1983 májusában kezdődött meg, a szállításokban a Hungarocamion óriási járművei segítettek.
Aki manapság Gödöllőn jár, annak a császári-királyi kastély meglátogatása mellett érdemes az egyetem felé is kerülni: munkanapokon korlátozás nélkül megszemlélhető az egyedülálló mű, de hétvégén – előzetes egyeztetéssel – is megmutatják az intézmény művészeti büszkeségét. Míg erre sor kerül, a Fejér megyei múzeum könyvbemutatója sok kultúrtörténeti ínyencséggel szolgálhat a fehérvárcsurgói szobrászművész életútjáról.
