Székesfehérvári
Programportál

Tárnok Gyula
1940-2014 - festő, grafikus

Tárnok Gyula 1940. május 10.-én született Székesfehérváron.
A háborút átvészelve, először a Ciszterci rendnél majd a mai Szent Imre Általános Iskolában folytatta tanulmányait. 10 éves korától M. Tóth István Székely Bertalan díjas festőművész szárnyai alatt kezdett lelkesen hozzáfogni a rajzoláshoz az általa vezetett rajzszakkörben. 12 éves korától az általános iskolában tanítja a Mester. 1952 nyarán M. Tóth István vezetésével megrendezett badacsonytördemici művésztelepen olyanok társaságában, tanulhatott, mint Ballagó Imre, Bodor Aladár, Sándorfalvi Sándor.
Az előtanulmányok eredményeképp 1954-ben felvételt nyert a Budapesti Képző-és Iparművészeti Gimnáziumba, ahol Csebi Pogány István tanítja festésre, rajzolásra és Somogyi József Kossuth díjas szobrászművész keze alatt tanulja a mintázást. Itt a rajzolás és a festés mellett művészi szinten tanulta ki a fotózást.
A diákéveket művészeti szempontból holt időszak követte. 1958-tól hol betanított munkásként, hol földmérőként dolgozik.
Ezt követően a termékeny 70-es évek hozzák meg jelentősebb akvarell alkotásait és ugyancsak ezt a korszakot fémjelzi számos grafikája szénnel.
Kisebb szünet után a 90-es években, majd főleg nyugdíjba vonulása után kezdett újból festeni, rajzolni. Igen sok ihletet merített külföldi útjaiból. Meghatározó élménye volt két ecuadori útja, melyben a szemlélődő ember jellegzetes Tárnok Gyulai perspektívái képviseltetnek festményein, grafikáin.
A festő a későbbiekben is tartotta a kapcsolatot M. Tóth Istvánnal, egészen a Mester haláláig.
Az évek során mit sem változott a festő kompozícióhoz való viszonya. A csendéletek, utcaképek, portrék ábrázolása alapos szakmaisággal, kimért rezonanciával történik.
E festői magatartás egyszerre hív utazásra, más földrészre és egyaránt marasztal, mutatva rá gyökereinkre, hazai értékeinkre. Az utazó és a fehérvári szellem keveredik a színekben, a palettán, céljuk egy: az értékteremtés.
Kiss Lajos