Milbacher új regénye egy mára nyomtalanul eltűnt szlavóniai telepes falu krónikája, amely egyben az elbeszélő itt született nagyanyjának küzdelmes élettörténetét is megörökíti. A Keserű víz az író eddigi legszemélyesebb és legkatartikusabb könyve!"– Hazajöttem, anyám – csak ennyit tudott kinyögni megdöbbenésében, és megfogta a pergamenné aszott kezét, és ehhez a csonttá finomodott törékenységhez képest durvának ható, de szemérmes mozdulatokkal simogatni kezdte hideg kézfejét. Mert a halál először a végtagokba veszi be magát, hogy onnan szivárogjon tovább, amíg csak melegséget talál. Igazából később sem merte biztosan állítani, hogy az anyja megismerte, de mintha egy pillanatra felbukkant volna haldoklásának örvénylő mélyéről, és tiszta, életteli örömtől sugárzó tekintettel a szemébe nézett volna, majd szinte ugyanabban a pillanatban visszasüllyedt oda, ahová valójában régóta vágyott, és aminek a vonzásával nem tudott, és mivel már nem is volt oka rá, nem is akart küzdeni tovább."
Hogyan kapcsolódik össze a kiegyezés környékén Szlavóniába települt magyar parasztok és egy sváb–magyar család története? Boldogabb az anyaországban az élet? Miként beszélhető el mindez egy nagyanya sorsát a középpontba állítva? Ami biztos: Milbacher Róbert regénye valóban „nagyregény”.