Székesfehérvári
Programportál

Ludmann Mihály festőművész, művészettörténész, tanár. Több mint húsz éve foglalkozik a 19–20. századi magyar építészet történetével.

Az ELTE BTK filozófia szakán és a Képzőművészeti Főiskolán tanult. Az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Gimnáziumában 30 éven át rajzot és művészettörténetet tanított. Festményei, grafikái a nyolcvanas évek második felétől szerepelnek csoportos és egyéni kiállításokon. Főleg szépirodalmi műveket illusztrált.

Szakíróként is ismert. A magyar építészet mestereiről szóló összefoglaló munkája két kötetben jelent meg, fontos és hiánypótló könyv, de írt könyvet Lechner Ödön életéről, vagy az első világháborúban alkotó művészekről. Nagy Háború hősi emlékezete című kötete a két világháború közötti időszak azon alkotóit mutatja be, akiknek az életművében meghatározó szerepet kaptak a hősi emlékművek.

Több évtizede tart művészettörténeti előadásokat. A képzőművészet mesterei című sorozata a Budapesti Művelődési Központ (BMK) egyik legnépszerűbb rendezvénye.

2020-ban jelent meg Az irredenta szobrok mesterei című könyve:

1921. január 16-án a budapesti Szabadság téren több tízezer ember jelenlétében felavatták az irredenta szoborcsoportot. Az irredenta olasz szó, jelentése a "meg nem váltott, fel nem szabadított", amely arra utalt, hogy voltak olyan olasz lakta területek, amelyek az olasz egyesítés után még más államokhoz tartoztak. Az irredentizmus kifejezést használták arra a mozgalomra és eszmére, amely a trianoni békediktátum által idegen államoknak ítélt, történelmileg Magyarországhoz tartozó területek visszaszerzésére irányult, amelyeken hárommilliónál több magyar élt kisebbségben. A felavatott szobrok ezért viselték címükként a négy fő égtáj nevét, így is utalva az elcsatolt területekre. A négy szobrot fél évvel a diktátum aláírása után állították fel, ezzel is kifejezve azt, hogy a magyar társadalom elutasította ezt a rákényszerített állapotot, és megfogalmazta azt a törekvést is, hogy ezen változtatni kell. A szobrokat a kor elismert művészei készítették, akik még a következő évtizedekben is meghatározó mesterei voltak a magyar szobrászatnak. A könyv ezért is vállalta fel, hogy nem csak a négy égtáj szobrát, a két világháború közötti magyar művészeti élet szervezeteit és működését mutatja be, hanem Kisfaludi Strobl Zsigmond, Pásztor János, Sidló Ferenc és Szentgyörgyi István élet- és művészi pályáját, valamint jelentős alkotásaikat is.