Programkereső

Állatok világnapja

Ingyenes
Rednágel Csongor fotókiállítása.

A vékonycsőrű víztaposótól az egerészölyvig

Rednágel Csongor fotói


 GG

Fotókiállítás nyílt a Vörösmarty Mihály Könyvtár Budai úti Tagkönyvtárában, az állatok világnapja alkalmából. A kiállítás egyúttal kapcsolódik az Országos Könyvnapok programsorozatához is, amelynek idei mottója: „Könyvtárak az emberért – Felelősségünk a Földért”.A Budai úti tagkönyvtár  kiállításaival máskor is igyekezett bemutatni  a velünk élő természetet. Ezúttal Rednágel Csongor, mindössze 16 esztendős gimnazista fotóiból láthatunk válogatást: Csongor gyerekkora óta szenvedélyesen szereti az állatokat, és  nagy lelkesedéssel örökíti meg őket. Tárlata december 31-ig látható a Budai úti Tagkönyvtár nyitvatartási idejében.

S hogy miként válik valaki az állatok – főként a madarak – csodálójává? A székesfehérvári  Lánczos Kornél Gimnázium diákja, Rednágel Csongor már a középiskolát is azért választotta, mert ott a természetismerettel  emelt szinten foglalkozhat, és terepgyakorlatokra is járhat. Elvégre Csongor gyerekkora óta az állatok közelségében nevelkedik: Sukorón, egy tanyán él a családjával, az édesapja ugyanis mezőgazdasággal foglalkozik, emellett pedig állatokat is tart. Csongor számára teljesen természetes tehát, hogy sokféle haszonállat veszi körül, de azt meséli, a kedvencei a madarak. A tanyán  a lovak mellett galambokat, fácánokat, libákat, kacsákat,  csirkéket  egyaránt tartanak, azt mondja,  ő már ebbe beleszületett, és azt is megszokta, hogy reggelente, iskola előtt a gazdaságban vannak teendői: főképpen a szárnyasok gondozásában vesz részt, csak azután indul a gimnáziumba.

A vadmadarak iránt is gyerekkora óta érdeklődik:

-- Ötéves lehettem, amikor az édesanyám elvitt egy bemutató madárgyűrűzésre, a  Dinnyési-fertőre. Az nagyon megtetszett nekem, és évről évre elmentem a madárbarátok programjaira, Dinnyésre, Fenyvesi Lászlóhoz, és táborozásokon is részt vettem, amelyeket  Bukor Zoltán vezetett: ezeken a rengeteget tanultam a madarakról – meséli Csongor, aki -- amikor kapott egy kis fényképezőgépet --, azonnal elkezdte fotózni a tanyájukon, gazdaságban élő háziállatokat. Aztán egyre jobb fotófelszerelésekhez jutott, és persze, -- akárcsak az igazi természetfotósok – ő is épített a birtokon lest, ahonnan gyakran órákig,  türelmesen vár: ott észrevétlenül tudja figyelni és megörökíteni a madarakat. Kedvencei egyébként a tanyán tartott szárnyasok közül a fácánok. Csongor hozzáteszi: azért erdőbe is ki-kijár, hogy vadmadarakat is fényképezzen.

-- A környékünkön, az erdőben sok a széncinege meg a kék cinege, de van csuszka, nagy fakopáncs, fekete harkály, zöld küllő, akad meggyvágó, no és néhány pintyféle.  A legnagyobb élményem, amikor egerészölyvet sikerült fotózni: egy kis farhátat raktam ki, hogy odacsalogassam a ragadozó madarakat, és fantasztikus érzés volt, amikor leszálltak a finom falatokért… Egészen odáig nem sikerült ilyen nagy ragadozó madarat megörökítenem: több méterre voltam tőlük, teleobjektívvel dolgoztam – mondja Csongor és hozzáteszi, persze, az ölyvek mellett szarkát, hollót is sikerült fotóznia.  Az énekesmadarakat a  modellkedésre pedig rendszerint napraforgó maggal igyekszik rábírni…

A Budai úti Tagkönyvtárban 16 kép látható, ezeket tartja Csongor a legjobban sikerült fotóinak.  A kollekció leginkább madarakkal ismertet meg bennünket – szerepel egerészölyv, karvaly, vándorsólyom  --, akad  közöttük olyan is, amellyel a legtöbb panellakó, „városbéli puhány” nem is találkozott még. Mert ki hallott már a vékonycsőrű víztaposóról?  Olyan ez az elnevezés, mintha a meseíró Csukás István találta volna ki -- gondoljunk csak Festéktüsszentő Hapci Benőre.  De létezik ez a madár, nem is könnyű megörökíteni! Csongor a nádassal körbevett tó szélén, mellig érő csizmában hasalva  tudta csak lefotózni, amint leszáll a vízre… Persze, nem „csak” madarak szerepelnek a képein: láthatunk pihenő őzet, és megjelenik Rudolf, a fehér homlokú ló is, amely egykor a sukorói tanyájukon élt – Csongor ezzel a fotójával díjat nyert az iskolai természetfotó versenyen.

Csongor azt is elárulja, az egész családja kedveli a lovakat, és szenvedélyes lovasnak számít: a húga különösen szívesen lovagol.  Csongor viszont azt állítja magáról, ő a „fekete bárány” a családban, mert bár ő is tanult lovagolni, ritkán ül nyeregbe. Pedig megvan még a kis pónija, amit még gyerekkorában kapott, de ma már, megöregedvén, a póninak a nyugdíjas lovak istállójában van a helye.  Csongor inkább csak gyönyörködik a szépséges állatok mozgásában és igyekszik jó felvételt készíteni róluk. 

Hogy mi lesz később, miként képzeli a jövőjét a 16 éves fiatalember? Mezőgazdásznak készül – mondja –, az édesapja hivatását szeretné megtanulni, de a madarászást is folytatja, még a bajba jutott állatokról gondoskodó  Vadmadárkórházban is önkénteskedik. Bárhogy is alakul, a fotózást sem szeretné abbahagyni: az megmaradna szép hobbinak. Egyelőre autodidaktaként, az internetről igyekszik ellesni a fogásokat, a képszerkesztési módokat. Nagy örömét leli ebben -- és talán ez a legfontosabb.

Esemény weboldala

Facebook oldal

Térkép

Cím: Székesfehérvár, Budai út 44-46.

Programajánló