Székesfehérvári
Programportál

Kiállítók: Arany gold Zoltán, Bauer István, Burián Norbert, Büki Zsuzsanna, Ecsedi Mária, Haraszti Zsolt, Hegedűs 2 László, Jónás Attila, Keller Petra, Kohut Mihály, Koppány Attila, Korompai Péter, Kovács Éva Vica, Máder Barnabás, Miklós János, Mosberger Róbert, Paczona Márta, Pácser László, Pálné Hencz Teréz, Pinke Miklós, Revák István, Revák Katalin, Szabó Anikó, Szabó Noémi, Szarka Tamás, Szegedi Csaba, Szentes Ottokár, Szolnoki Szabolcs, Szűts Angéla, Ujházi Péter, Végvári Beatrix.

A Székesfehérvári Művészek Társasága idén 25 éves. Ez a kiállítás a jubileumi rendezvénysorozat része, melynek fő támogatója Székesfehérvár MJV Önkormányzata. Védnök: dr. Cser-Palkovics András polgármester.
Szeptember 13-án, szerdán 18 órakor közönségtalálkozón mondják el az alkotók, hogy miért éppen arról a műalkotásról készítettek parafrázist. A beszélgetést vezeti dr. Lakatos László pszichiáter.
A kiállítás kurátora Jónás Attila.

Megtekinthető 2017. október 8-ig, keddtől vasárnapig 10–18 óráig.

A világon legismertebbek a zenei parafrázisok (és milyen szerencsénk van), közülük is valószínű leghíresebb az Egy kiállítás képei. Muszorgszkij zongoraciklusát többen átdolgozták, legnépszerűbb Maurice Ravel nagyzenekari átirata és az Emerson, Lake & Palmer együttesé. Ezekkel a szuperlatívuszokkal ráfordultunk a képzőművészetre.
A művészettörténet kedvelői e műfajban széles úton járhatnak, bár lehetséges, hogy a mi kiállításunkon látható átiratok akadályt, érzelgős fekvőrendőrt vagy csúnya kátyút jelenthetnek majd azon a bizonyos utcán.
Sok-sok nem. A parafrázis nem mondén műfaj. A parafrázis nem nulláról indul: meglévő művek belső összefüggéseibe avatkozik be az alakító igény. Egy magasan szálló labdát igyekszik eltalálni és leütni. Az ember 25 ezer (?) éve rajzol, fest és formáz tudatosan, ennyi idő termése a „nyersanyag”. Tán nem puszta okoskodás, hogy minden parafrázis eleve egy átirat átirata. Nem szimpla talált tárgy kell hozzá, hanem általában patinásodó műremek, ami kortárs kontextusba kerül.
(És a saját korábbi művét átdolgozó művész? És Virginia Woolf, aki könyve közepén átírta férfi főszereplőjét, s így Orlando hosszú álmainak egyikéből nőként ébredt fel? És az hommage á Valaki című képek és kiállítások? Ezek esetében is van a produkcióban valamiféle új réteg a régi felett. De másképpen is dobtak már kérdőjelet az eredeti műalkotásra, például vélemény: „a reprodukció elterjedése óta az eredeti csak egy példány a sok azonos közül”.)
A szándékosság feltétel, bár be kell látni, ez nem világrengető megállapítás. Mindannyian érezzük, hogy más, ha sűrű füstöt (szárazjeget) fújunk Pátzay Pál lovas szobra köré egy speciális látvány érdekében, vagy csak fázósan bambulunk rá a novemberi ködön át. Vagyis a parafrázis két művészeti (pszichológiai) háttér szintézise kell legyen: alvó Csipkerózsika szándékos felébresztése.
Sok-sok igen. A parafrázis készítője előbb maga is „befogadó”. Az eredmény így válik speciálisan kollektív munkává. Alapesetben egy parafrázis lehet andalító, harmonikus átszínezés, a látvány megújítása, amikor az alkotó úgy érzi, hogy másképp (jobban, szebben, okosabban) is meg tudja mutatni azt a valamit. A szottyadt almákat feltölti friss vitaminokkal.
Készülhet komplikáltabb átirat az eredeti alapulvételével. Amikor nagy szándék feszül, mert mindig található valami, ami átemelhető a mai világba, a mai alkotói metódusba. Ez ráadásul divatos stíl’ is lehet: keményen és visszamenőleges hatállyal bele egy szellem aurájába.
Megint más az eredeti téma aktualizálása. Egy mai Laokoón sorban áll egy ételosztáson…
Lehetne még folytatni a sort, és gyakori a variációk mixelése is. Nem fér-e bele egyszerre több kategóriába is a százéves bajuszos Mona Lisa (Marcel Duchamp)? Pedig milyen egyszerű firka volt.
És hogy a tárlaton mi jelenik meg e palettáról, azt majd a látogatók kielemezhetik. Lényeg, hogy a mai szemmel nézett (mi mással? nincs másmilyen) és hajdanvolt szemmel látott víziók keveredjenek, kiabáljanak, sőt bizalmaskodjanak egymással – és a nézőkkel.
E bevezetőt gondolatébresztő mondatokkal is kiegészítheti a kurátor. Például Ljudmila Ulickaja egyik regényszereplője szájába adta: „A kultúra, természete szerint, idézetekre épül.” Feledy Balázs művészeti író tézise: „a tehetséges művész parafrázist készít, a tehetségtelen plagizál.” Pilinszky János: az egyén léte és érzése mennyire átirata valami általánosnak, milliószor megtörténtnek? A vers címe Parafrázis (a Harmadnapon című kötetből). Ismeretlen forrás elmegy a falig: a versfordítás, sőt maga a szótár szava is parafrázis.
Sok-sok talán. Ma talán a képzőművészeté a legcsendesebb múzsa, nincsenek mindent felfaló irányzatok, elméletek, nagy vizuális kutatási területek. Lehet, hogy ez a kiállítás sem lesz megoldás az elszabadult hazai ciánozásra. Nem lesz a régi és a mai képzőművészet gondos szétszálazása, nem is dolga, hanem csak e csoport – kissé bemozdult – pillanatfelvétele egy visszapillantó tükörről.
Szerencsére a parafrázisban csak szabadság van, a képzeletbeli határokat pedig ki a csuda írja át, ha nem a teremtő. Átirat: az alkotó.
Jónás Attila kurátor