Székesfehérvári
Programportál

Bella István költő születésének 75. évfordulója alkalmából (A Bella István-emlékév programja)

Székesfehérvár és Sárkeresztúr önkormányzata, a Vörösmarty Társaság, a Magyar Írószövetség Közép-dunántúli Csoportja és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Fejér Megyei Tagozata 2015-ben meghirdette a Bella István-emlékévet. A Kossuth-díjas költő tavaly lett volna 75 éves, és idén áprilisban volt halálának 10. évfordulója. Az emlékév augusztustól augusztusig tart, és havonta szerveznek programokat felváltva, Fehérváron és Sárkeresztúron.

Bella István 1940. augusztus 7-én született Székesfehérváron, de gyermekkorának színtere, élményeinek első forrásvidéke a Fejér megyei Sárkeresztúr, ahol édesapja tanító volt. 14 éves volt, amikor Hazafelé című verse megjelent a Fejér megyei napilapban.
Középiskolai tanulmányait a székesfehérvári József Attila Gimnáziumban végezte. Az érettségit követően egy évig segédmunkásként dolgozott Budapesten, majd 1959-ben felvették az ELTE magyar-könyvtár szakára. 1964-ben, nem sokkal az államvizsga előtt abbahagyta az egyetemet, és az ELTE jogi karának könyvtárosa lett.

Egyre közelebb került az irodalmi élethez, 1965-től a Tiszta Szívvel című folyóirat szerkesztője is volt. Verseit sorra közölte az Új Írás és a Napjaink, amely körül lassan kialakult az az írói csoport, amely Hetek néven lett ismert a magyar költészetben. Bella István mellett ide tartozott Ágh István, Buda Ferenc, Kalász László, Raffai Sarolta, Ratkó József és Serfőző Simon is.

1966-ban jelent meg Bella István első kötete Szaggatott világ címmel. 1978-ban az Élet és Irodalom munkatársa lett, az ott töltött időszak alatt – 1991-ig – volt főmunkatárs és rovatvezető is. Az Élet és Irodalmat otthagyva egy ideig főszerkesztő volt a székesfehérvári Városi Televíziónál, majd az Árguscímű folyóirat szerkesztőségének tagjaként dolgozott, 1994-ben pedig a Magyar Napló versrovatát szerkesztette. 1995-től könyvkiadással is foglalkozott.

Költői munkásságáért számos elismerést kapott: 1970-ben és 1986-ban József Attila-díjat, 1988-ban Déry Tibor-jutalmat, 1992-ben Magyar Művészetért Díjat, 2001-ben Kossuth-díjat, 2003-ban pedig elnyerte a varsói Poezja Dzisiaj nagydíját is. 1996-ban a Magyar Művészeti Akadémia, 2002-ben pedig a Digitális Irodalmi Akadémia választotta tagjai sorába.

Hosszan tartó betegség után, 66 éves korában, 2006. április 20-án hunyt el.