k.l.g.s p.t.n.t
Ha tudod, hogy a fenti rövidítés mit jelent, akkor vagy katonai főiskolába jártál, vagy pedig tudod, hogy hol vagyok.
Ha tudod, hogy hol vagyok, akkor tudod, hogy mit eszem. hoppá, akkor meg is van, hogy ez egy gasztrocuccos bejegyzés. Bizony. Mert az evés alapszükséglet. Ha éhes vagy, akkor pedig már késő, akkor betérsz az első helyre, egy óra múlva pedig már bánod, hogy nem vagy Sofie Oksanen bulimiás hősnője, aki a fagyit az evés elején tolja, hogy ebéd után könnyebben hányhassa ki.
Nagyon messze jársz a rövidítés megfejtésétől?
Súgok: a k.l.g.s az különleges. No? Akkor mi lehet a p.t.n.t? Súgok: patent. Hogy ebből hogy lett ez a rövidítés, azt valószínűleg valamelyik pihent agyú főtörzstől kellene megkérdezni, aki így tanította a nyolcvanas években. Honnan tudom? Hát nyáresti teraszon ülős, katonasztoriktól hangos sörözésekből.
De most testközelből is akarom a patentot. Így a szabad délutánomon a Kossuth udvar felé veszem az aszfaltkanyart, és beülök a majdnem Berger fotelba, olvasom a majdnem étlapot. „Készülőben van a normális étlap, pár napot kérünk szépen.” Így fogadnak, és nem pár napot kérek, mint ahogy ők sem pár napot, hanem pár nap türelmet kérnek, bekezdek egy hamburgerrel, házi burgonyaszirommal, és coleslow-val.
Becsekkolsz nálunk? Akkor jár ajcsi szörpcsi.
Ha tudod, hogy mit jelent a fenti rövidítés, akkor vagy tudod, hogy ki kérdezte, vagy „Y” vagy. Visszakérdeztem, a sercegés elsőre elnyomta a járás tárgyát. Másodjára már értettem, van itthon nekem is egy „Y”-om. Málnásat kértem, kaptam mindent igazi gasztrobárra hajazó csomagolásban, terítékben, folytattam egy nagyon gyors falatozásban, közben olvastam, és kerestem vadul, hogy hol fogom lemosni a könyök felé csordogáló lilahagymás lekvárt.
Szelektíve kidobtam a papírtálcát, jövő héten ráfordulok a Pad Thai-ra.
Írta: Hegedűs Ágota
