Milyen volt a Palotaváros 100 évvel ezelőtt?
Váczi Márk érdekes topográfiai, helytörténeti előadásaiban nem csalódik az ember: prezentációi még az idősebb generációhoz tartozóknak, tősgyökereseknek is tartogatnak ínyenc adalékokat. Ezúttal a Székesfehérvár ipari örökségét feldolgozó sorozatának második előadására mentem el, s rengeteg dolgot tudtam meg a Palotavárosról…
A régi Piac tér, háttérben a Felmayer-gyár kéménye (forrás: Régi fehérvári fotók)
Nem a városnak ezen a területén gyerekeskedtem, de erre jártam hazafelé az iskolából, így még mind a régi, bódésoros városi piacra, mind a Palotai úti fölszintes, rozzant házikókból, kis üzletekből és műhelyekből álló sorra elég jól emlékszem. Olyan részei ezek Fehérvárnak, amely valóban beleégtek a felnőtt fehérváriak tudatába – van, aki visszavágyja a mostani, néha kissé rideg lakótelepi környezet helyett, másnak azért jelent különleges emléket, mert szülei, nagyszülei is tevékeny részesei, lakosai, vállalkozói voltak a városi ipar ezen ikonikus területének a 20. században.
Váczi Márk, a Magyar Városkutató Intézet topográfiai munkatársa évek óta missziószerűen ontja a legérdekesebb részleteket a város múltjából. Többször tartott városi tematikus sétákat, most három szervezet – Az Alapítvány a Magyar Műemléki Topográfia Támogatására, a Magyar Városkutató Intézet, valamint a Magyar Műemléki Topográfia Nonprofit Kft. – támogatásával eredt a helyi ipartörténet nyomába. Az is bizonyos, hogy a feldolgozó munka fontos állomásai ezek az előadások, a résztvevők ugyanis eddig hiányzó információkkal és részletekkel egészíthetik ki a sokszor már a múltba veszett képet.
A palotavárosi ipartörténetet bemutató második előadáson a Kézművesek Házában a terület épületeit, az itt megtelepült egykori fontosabb cégeket mutatta be Váczi Márk. Bár a valamikori Hal-téri (ma itt van a Palotai kapu tér is) Ponty beszálló vendéglőt inkább a vendéglátás-turizmus területén éreznénk szereplőnek, az egység fénykorában e tevékenységet még javában az iparhoz sorolták. Mint az előadótól megtudhattuk, a ma a Hatpöttyös étteremnek és a kormányhivatal egyes egységeinek helyet adó területen az 1920-as években épült fel a hamar felkapottá vált vendéglő, amelyet fennállása alatt végig a Héjj-kereskedőcsalád bérelt. Hetipiacoknál hatalmas lehetett itt a nyüzsgés, hiszen a ponty – az előkelőbb Magyar Király és Fekete Sas szállodák áraihoz viszonyítva – kedvezőbb szálláslehetőséget biztosított az átutazó, szerényebb büdzséjű piacozóknak, vásárlóknak. Mai fogalommal élve ráadásul kifejezetten fenntartható és fair trade egység volt, mivel a konyháján felhasznált összes alapanyagot szinte 100 méteres körzetből szerezték be, miután Illés Tibor fűszerkereskedésétől kezdve az Asztalos-féle húsmérésen, Folkert Lajos pékségén és Karlék pálinka és ecet árudáján át a ma Hágiként is ismeretes Dreher-sörkirendeltségig minden szükséges árut megkaphattak a helyi kereskedőktől.
Nem lehetne teljes a palotavárosi kép a ma Plazaként létező egykori Felmayer-gyár (később: Patex) épülete nélkül. A hosszú és kalandos életet megélt gyárnak ma is áll egy fala, a bevásárlókomplexum keleti részén, benne emléktábla hirdeti az egykoron itt működő híres gyár emlékét.
De számos más ipar is virágzott a területen: sok segéddel dolgozó fűszeres, betonkészítő, tímár. Utóbbiakra még most is találunk utalást a Tobak utca nevében, a mai Bőrgyár roskadozó épületegyüttese is tudna mit mesélni a Weiss-Tull famíliák felvirágoztató munkájáról, majd az őket elérő tragikus végről egy náci gázkamrában…
Hol állt egykor a katolikus tanítók háza? Hol volt és egyáltalán: mi volt a Palotavárosi Otthon? Kik voltak a környék híres ruhaszalonjának vezetői, akiknél szinte minden módos fehérvári család – még a polgármesteré is - varratott? Hogyan épült fel, majd tűnt el véglegesen a terület nevezetes vágóhídja? Sorjáztak az érdekes kérdések az előadáson – aki egyébként a sorozat egyes alkalmain nem tud részt venni, annak a topográfiai munkatársak elküldik e-mailben a felvett anyagot, képmellékletekkel együtt. Március 11-én pedig a Fehérvári Civil Központban folytatódik majd az ipartörténeti sorozat: ekkor a nevezetes fehérvári Havranek-családról mesél majd Váczi Márk az érdeklődőknek.
Fotók a galériában:
1. A bőrgyár épülete 1977-ben (forrás: Fehérvár anno és most)
2. Évtizedekkel ezelőtt még így nézett ki a Csapó utca és környéke (forrás: Fehérvár anno és most Facebook-csoport)
3. A székesfehérvári Ponty vendéglő fénykorában (forrás: Fehérvár anno és most)
Képek és videók
