Vörös Zsuzsa Magyarország egyik legeredményesebb női öttusázója, többszörös világ- és európabajnok. Athénben, 2004-ben szerezte meg a sportág első női olimpiai bajnoki címét, ezzel városunk egyedüli olimpiai bajnoka lett. Székesfehérvár díszpolgára, aki 2010-es visszavonulása után sem lett pályaelhagyó: ma az Alba Volán SC öttusa szakosztályának igazgatója, edzője. Büszke fehérvári.

A Belváros csodálatosan megújult. Megszépült külseje elvarázsolja az ide érkezőket. Ha egy nyári napon, estefelé betévedek a Fő utcára, akkor azt érzem, hogy tele van élettel. Nyüzsög, él, színes és vidám minden. Jó itt sétálni, vagy csak kiülni egy hangulatos teraszra és meginni egy kávét és beszélgetni… Székesfehérvár barátságos hely, ahol jó élni – soha nem vágytam máshová. Nagyon sokat köszönhetek ennek a városnak. Mindenekelőtt köszönöm Székesfehérvárnak a lehetőséget! A lehetőségét annak, hogy olyan versenyzővé válhassak, aki aztán lettem. Ez támogatás, odafigyelés nélkül nem sikerülhetett volna! Nagyon jó megtapasztalni azt, hogy a város minden erejével támogatja a sportágat és szakosztályunkat, és rajtunk keresztül azt a sport iránt érdeklődő több száz gyermeket, akik már óvodás koruktól kezdve hozzánk járnak.

Szerencsém van, mert a versenyeken sok mindent megéltem, – jót és rosszat egyaránt – és ezt a felhalmozódott tapasztalatot most edzőként adhatom át. Világéletemben versenyző típus voltam: edzéseken soha nem tudtam olyan eredményeket hozni, mint versenyszituációban, mert akkor 15-20 százalékkal jobb eredményekre voltam képes. Furcsa ezt most a másik oldalról megtapasztalni… Elképesztő, szinte mindennapos dilemma, hogy miként értessem meg a hozzám hasonló versenyzői típusú tanítvánnyal azt, hogy muszáj emelni az edzésteljesítményt ahhoz, hogy a versenyteljesítmény is emelkedjen. Nagyon tehetséges tanítványaink vannak. Van köztük olyan, aki pontosan tudja, mit akar, és ezért tenni is hajlandó: bajnok szeretne lenni. A szakosztályban azért dolgozunk, hogy igenis saját bőrükön tapasztalják meg, milyen győzni, és ha már megélték, akkor akarják is azt. Ha megtapasztalták a siker ízét, akkor igazivá válik a hajtóerő, és így – a megfelelő kereteken belül – a sikerért mindent hajlandóak megtenni. És ez egy olyan „magányos” sportban, mint az öttusa, halmozottan igaz. Számomra fontos a sportszerűség. A legnagyobb dolog fair játékkal, tisztán nyerni, mert arra lehet igazán büszkének lenni! Ahhoz, hogy valaki bajnok legyen, elengedhetetlen a megfelelő hozzáállás. Hogy az ember mit lát? Félig tele van a pohár vagy félig üres? Csak optimista hozzáállással lehet győzni. Mindig túl kell jutni a hullámvölgyeken és menni előre.

Az öttusa nagyon érdekes, izgalmas sport, mely egyfajta globális látásmódra nevel. A tanítványoknak meg kell tanulniuk, hogy ha van egy szám, ami nem sikerül annyira, még nem dől össze a világ! Hiszen ott van mellette a másik négy, amivel ki lehet egyensúlyozni az összeredményt. És még akkor sincs vége a napnak, ha már célba futottál, mert mindig történhet valami csoda, ami felülírhatja mindazt, amit addig gondoltál.